A köpölyözést számos ősi kultúrában alkalmazták: Kínában, Görögországban és Perzsiában egyaránt köpölyöztek. Az afrikai varázslók is alkalmazták a módszert és még a híres középkori apátnő, Hildegard von Bingen is lelkes híve volt. Az ősi magyar népgyógyászat eszköztárában szintén megtalálható volt. A köpölyözés Európában most reneszánszát éli.
A köpölyözés során vákuum keletkezik, melynek hatására a kezelt területen a kapillárisok kitágulnak, vérbőség alakul ki az adott területen, javul a bőr, izom, a kezelt területhez tartozó belső szervek vérellátása, vérkeringése, anyagcseréje.
Ahhoz, hogy a bőr fölött vákuumot hozzunk létre, csak egy üvegharangot vagy poharat kell hirtelen felmelegíteni. Nálunk az öblös típus terjedt el, amelyekben éterbe mártott vattapamacsot gyújtanak meg. Az így felforrósított üveget gyorsan a bőrre helyezik. Ekkor a tűz azonnal elalszik, az üvegben lévő levegő hűlni kezd és összehúzódik. Mivel az üveg szája légmentesen zár, így odabent a külvilághoz képest csökken a nyomás és a köpölyöző üveg szorosan a bőrre szívódik.
Ezt a vákuumot ma már modern eszközökkel, láng nélkül is elő lehet idézni: szívópumpával vagy rugalmas anyagból készülő köpölyharangokkal. A köpöly méretével és a benne létrehozott vákuum erősségével szabályozható, hogy mekkora szívó hatást fejtünk ki a bőrfelületen.
A természetgyógyászat abból indul ki, hogy a normális anyagcsere-folyamatok során a kötőszövetekben és a zsírszövetben, a sejtek közötti térben „hulladék” keletkezik. Ezek a „salaknak” nevezett anyagok savas miliőt teremtenek a szervezetben. A test csak akkor képes a savakat semlegesíteni, ha a sejt közötti állományban kellő mennyiségű folyadék, valamint ásványi anyagok – főképp magnézium, kálium és kalcium – vannak jelen. Ha nem ez a helyzet, akkor a salakanyagok a szövetekben maradnak, aminek az egyik következménye, hogy az izmok tónusa megnő, tehát megkeményednek.
A köpölyözéskor keletkező vákuum hatására javul a vér- és a nyirokkeringés, s ezek hatására javul a kötőszöveti sejtek oxigénellátása és anyagcseréje. A terapeuták a köpölyözést az ún. kivezető eljárások között tartják számon, mivel a kezelés a szövetekből eltávolítja a méreganyagokat. Ehhez azonban sok folyadék szükséges, ami kimossa, kiöblíti a salakanyagokat a kötőszövetből. Ajánlatos tehát minden köpölyözés után fokozni a folyadékbevitelt!
Köpölymasszázs során a bőrt olajjal kenjük be, majd a terapeuta a felhelyezett köpölyöket fel-alá húzza a bőrön. Ez a módszer nagy területek kezelésére alkalmas.
Alkalmazása rendkívül széles skálán mozog. Első helyen említendő a fájdalomcsillapítás, amely a javuló keringésnek és a szövetek ellazulásának köszönhető. Főképp az izomfeszülés, a lágyrész reuma és a hátfájás azok az állapotok, amelyekben igen sikeresen lehet alkalmazni a köpölyözést.
Aki évtizedeken át fájdalomcsillapítókon élt, kemoterápiát kapott vagy sokszor altatták, annak minden oka megvan rá, hogy méregtelenítsen. De aki még nem beteg, „csak” a szokásos környezeti és élvezeti mérgek hatásának van kitéve, szintén sokat profitálhat a köpölyözésből egy tavaszi salaktalanító kúra formájában.